Ptolemaiosz Klaudiosz, Ptolemaeus Claudius (vsz. Ptolemaisz Hermeiu, Felső-Egyiptom, Kr. u. 87 k.-Alexandria, Egyiptom, 165): ógörög csillagász, matematikus, természettudós. - Alexandriában élt, megfigyeléseit Alexandriában a Serapeionban végezte. Egy földrajzi, egy csillagászati s egy fénytani műve maradt ránk, melyek e tud-ok alapművei. - 1. Legnagyobb hatású munkája (→ptolemaioszi világkép) az ókor csillagászatának csúcsát jelentő Mathématiké szüntaxisz ('Matematikai összefoglalás'), amely arab közvetítéssel, Al-madzseszti (lat. Almagestum, Almageszt) elnevezéssel jutott el a kk. Eu-ba és évszázadokig meghatározta a Világegyetemről alkotott elképzeléseket. Az alexandriai kvtárban a kb. kétezer éven át összegyűjtött megfigyelések adatait, a mezopotámiai, egyiptomi és gör. csillagászoknak a Napra, Holdra, bolygókra és állócsillagokra vonatkozó megfigyeléseit és magyarázatait foglalta össze, kiegészítve Kr. u. 127-141: végzett saját csillagászati megfigyeléseivel. Rendszerének alapja a geocentrikus szemlélet, Apollóniosz és Hipparkhosz (Kr. e. 2. sz.) világképe, amit saját elképzeléseivel pontosított. - Munkái és adatai a csillagászat forrásai lettek. Tetrabüblosz c. műve - melyben babiloni elképzeléseket foglalt össze az égitesteknek a földi életre gyakorolt hatásáról - a csillagjósok, a horoszkópkészítés kézikv-évé vált. - Peri analémmatosz (Analemma) c. művében a napóra készítésének módját írta le. Írt a Csillagok felkelése, lenyugvása és az időjárás címmel. - 2. Kiemelkedő ~ matematikai munkássága. Az Almageszt 13 kv-ében a csillagászati rendszerrel kapcsolatosan ismerteti az alkalmazott mat. tételeket, bizonyításokat is, részben előző szerzők munkái, részben saját fölismerései alapján. Ott közölte a körbe írt húrok táblázatát, ami a mai szögfüggvény-táblázatok szerepét töltötte be. Ismertetett gömbháromszögtani összefüggéseket is. Tőle származik a körbe írt négyszögek oldalaira és átlóira vonatkozó Ptolemaiosz-tétel („a négyszög átlói hosszának szorzata egyenlő az egymással szemben fekvő oldalhosszak szorzatának összegével”). Foglalkozott Eukleidész 5., „párhuzamossági” axiómájával, és arra az eredetinél egyszerűbb meghatározást talált („egy egyeneshez valamely rá nem illeszkedő ponton át csak egyetlen párhuzamos húzható”), amely az axióma máig egyik leggyakrabban használt megfogalmazása. - 3. Csillagászati eredményeihez hasonlóan alapvető jelentőségűek földrajzi munkái. Foglalkozott a térképkészítéshez szükséges többféle, gömbről síkra vetítés kérdésével, a földr. adatok gyűjtésével. A 8 köt-es Geógraphiké hüphégészisz, 'Földrajzi kalauz' c. művében elsősorban a térképkészítés módszereit tárgyalta. Vitatott, bár vsz., hogy maga is készített térképet az akkor ismert világról. Egyes vélemények szerint a ma ismert ~-térképeket a művében adott részletes utasítások alapján utódai készítették. Művében tárgyalta egyrészt kereskedőktől gyűjtött helyrajzi ismeretekből a távolsági adatok helyes becslését, másrészt a vetítések torzításainak csökkentését, amire a kúpvetületek alkalmazását javasolta. Hipparkhosz nyomán az elsők között használta helymeghatározáshoz a földr. szélességi és hosszúsági köröket. Koordináta-rendszerében nyolcezer földr. helymeghatározást adott, így városok, hegyek, folyók helyét, a helyi lakosság népneveit, köztük a Kárpát-medence és a Duna-mente római kori táblázatos adatai is szerepelnek. - Néhány téves közlése később sajátos következményekre vezetett. Földr. munkája hozzájárult Kolumbusz (→Colombo) elhatározásához, hogy Ny-i irányban, rövid úton próbál eljutni Ázsiába, mivel a ~-féle térképeken Ázsia a valóságosnál keletebbre nyúlt az egyébként a ténylegesnél kisebbnek ábrázolt földgömbön. Azt az állítását, hogy a D-i féltekén egy kiterjedt, Ázsiával és Afrikával összefüggő földrész van, csak a 18. sz: James Cook utazása cáfolta meg. - Planispherium c. munkájában a kijelölt vetítőpontból síkra történő szögtartó vetítés (sztereografikus projekció) módját tárgyalta, ezzel a térképkészítésre alkalmazva az Apollóniosz által fölfedezett mértani fogalmat. - 4. A mechanika tárgykörében Peri ropon c. művében az egyensúly kérdéséről írt. - Optika c. műve az ókori fénytani ismereteket foglalta össze. Ennek 5. kötetében saját kísérleti vizsgálatai alapján a határfelületeken (levegő-víz, levegő-üveg) létrejövő fénytörés jelenségét tárgyalta, elsősorban a csillagászati megfigyelések szempontjából. Ez volt a fénytörés jelenségének az első ókori földolgozása. - Harmonica c. munkája zeneelméleti összefoglaló. - Királylistát is állított össze ókori uralkodókról. - Kevés ókori természettudós munkájának volt ennyire alapvető és ilyen hosszú időn át tartó hatása. N.D.

Simonyi 1991. - Klinghammer István-Papp-Váry Árpád: Földünk tükre, a térkép. Bp., 1983. - Gazda-Marik 1986. - Sain Márton: Nincs királyi út! Bp., 1986. - LThK VIII:893. - NCE XI:996.